Ez a cikk arról szól hogy 56 után vagyunk, és 57 ben visszaemlékezik a győztes fél: "Október 24-én összegyűltek a kommunisták közöttük 40 egykori partizán"

(jut eszembe mikor én voltam gyermek és az volt hogy kék és vörös nyakkendőt hordtam, volt egyszer hogy ki volt adva hogy egykori partizánnal kell beszélgetni. 10 éves gyerekeket felzavarni 80 éves archoz magnóval az ám a kurva jóság. de ez még semmi, a interjú fontosabb részeit előadtuk iskolai előadáson. na és ki volt aki beégett mer elfelejtette, mer olyan gátlásos volt és meg se merte nézni kezében tartott puskát? dehogynem én. évekkel később a vörös csillag moziban volt egy nov7 es előadás, na az fellinis amit akkor csináltam, most nem írom le de ha valaki nagyon kapacitál, pár bor/sör/pálinka/*** után elmondom.)

Na de térjünk vissza 57 be: "A faluban Klip János egykori kocsmáros lakásán összegyűltek, súgtak-búgtak a község egykori urai és a régi volksbundisták. A pártmunkások az első napokban nem láttak tisztán, csak a sok, több évtizedes tapasztalat súgta nekik, hogy ha az osztályellenség örül - akkor a  munkáshatalom bajban van"

Többit olvassátok el tik. Elég tanulságos. De ne örüljetek ugyanez van most is, mer mindég minden ugyanaz. Egyébként pedig az élet szép, szeretek élni, úgyis csak egyszer van, aztán örök semmi.