A Haladás az egyik kedvenc újságom a nagy kupacból, az időszak is rendkívül izgalmas, 1946 ugyanis egy nagyon jó év volt, olyan lehetett, mint 89, amikor valaminek vége lett, és azt hitte mindenki, hogy na most, na most jön az új és szép világ. A kulturális élet pezsgett. Aztán vége lett.

Ez a link leírja kb ami a cikkben van leírva, nagyon érdekes amúgy, olvassátok el, de épp azért szeretem ezeket az újságokat, mert ezek kézzelfoghatóak, amellett persze hogy kézzelfogható az újság, de ha nagyon nem figyelek oda, azt is hihetném, hogy mai lapot tartok kezemben. Mert más az iskolai tananyag, és más amit a lapokban olvasok, a tankönyvek száraz, élettelen dolgok, persze én elhiszem, hogy a tankönyvíró jót akart, de nem sok jön át. Egy egykori napilap, azért az üt.

A cikkből kiderül, hogy TJJ egykori neves író, ki a Kakuk Marcit írta, ki a Horthy alatt is kényes írónak számított, mivel a Tanácsköztársaságot üdvözölte, ahogy Krúdy is, (aki legeslegkedvesebb íróm), és ugye ma 2009-ben van e szó arról, hogy akkor vegyük elő 1919 et és közte a Tanköztet, hogy ugyan mi volt az.

Na itt aludok be most.