Ezt az egészet azért kezdtem el, mert birtokosa lettem olyan 5-6 banánosláda terjedelmű 1914-1988 közötti újságnak, amikben egészen hihetetlen dolgok vannak. Kiderül pl belőlük, hogy nem csak az történt egy nap, amit a történelemkönyvekben tanítottak, hanem igen, akkor is ugyanazt csinálták az emberek, mint ma, ergo, olyan érzésem van az olvasás közben, hogy ezek az események akár ma is lehetnének, és sokkal többet megértek belőlük, mint a törikönyvekből, és nagyon közel vannak, szinte látom ezeket a régen meghalt embereket. És ugyanez lesz velem is. Veled is. Elmúlik minden, de mégis minden mindig ugyanaz. Annyit fűznék még hozzá, hogy hiába ugyanaz mindég mindig, mert én is és te is egyedi és megismételhetetlen vagyunk, és pont ezért amikor kialszik a fény akkor szevasz van és vége.
Írta a Szabad Nép a 11. oldalon
Két fontos dolog a 12. oldalról, a Rádiószemináriumok, na erről gőzöm nincs, hogy az mi, és a moziműsor, különös tekintettel a Hunnia mozira 1950 ben vagyunk !, és érdekelne erősen a Párttitkár és a Vörös nyakkendő c film, de a Párttagsági könyve se lehetett semmi.
Azt a cikket, hogy "Aki tanul, annak nem hosszú az út a 160 százalékig" c cikket és a vezércikket amiben arról értekezik cikkíró, hogy "Az ellenséget nem semmisítettük meg. Ott van nemcsak a falun, hanem a városban is és helyenként beférkőzik a munkásság soraiba is." Na azt nem nyomtam be mert késő van, és hopp már éjfél, és az már nem ma van/ volt.
Legyetek jók