A hír azért nagyon érdekes, mert a tudomány mai állása szerint Magyarországon 1945 után kipusztultak a farkasok, és csak a 80-as évek végén láttak megint először. A cikk ezzel szemben úgy ír a talán nádi toportyánokról, mintha azok ott egy bevett kisebbség lennének, és az teljesen hétköznapi dolog  lenne, hogy ki-kicsapnak a TSZ  juhjait dézsmálni. Nagyon érdekelne, mi is az igazság, meg is kérdem egyszeris ha. 

És azt már nem is mesélem el, hogy szerintünk tavaly télen Borsodnádasdon mink biza hallottunk farkasüvöltést, ami még igaz is lehet, mert arrafele most van megint farkas.

Az újságban eközben szó volt még a békekölcsön aktuális sorsolásáról, valamint egy nagyon érdekes cikk szólt a melósokról: "Mit tenne ön, ha vezetné a gyárat" címmel, melyben a Magyar Hajó- és Darugyár Váci úti üzeme néhány munkásának teszi fel az újságíró a nagy kérdést. A legérdekesebb rész az, amikor a valószínűleg túlképzett cikkíró a munkafegyelem betartásánál a kapitalistákat hozza fel példának, de ekkor a munkás helyreteszi "Igen, de mi szocializmust építünk  -mondja Hegedüs - s ilyesmiben sem mehetünk a kapitalisták után... Pedig ebben mi is tanulhatnánk a tőkésektől" folytatja, most már leírom nevét, Szenes Imre. Aztán elhangzik még, hogy itt más a helyzet, mert a profit nem a kapitalistát gyarapítja, hanem a népet, és hogy a fegyelmezetlenség a szervezetlenségből, az ellátási nehézségekből adódik. A maga helyén egészen jó kis cikk, és ez mégis csak 1964.